sta-je-disleksija-HU

A diszlexia az olvasási képesség zavara. Nagyon összetett jelenség, létrejöttében egyszerre több tényező játszik közre. Lehet családi eredetű, genetikai hátterű (ilyenkor a szülők vagy a testvérek között is találunk diszlexiást), vagy valamilyen minimális prae – ill. posztnatális károsodás következménye. Emellett a diszlexiával együtt több képességzavar is előfordulhat. Ezek a részképességzavarok a diszlexiával ok-okozati összefüggésben lehetnek. Ilyenek például a vizuális és a hallási észlelés zavara; szenzoros integráció zavara, a munkaemlékezet zavara, a motoros és egyensúlyi rendszer zavarai; lateralitás, dominancia, kezesség bizontalanysága, a nyelvi képességek zavara.

A diszlexia meghatározására számos definíciót ír le a szakirodalom. A sokféle definícióból annyit lehet összegezni, hogy a diszlexia viszonyfogalom: diszharmónia a gyermekekkel szembeni elvárások (pl. a gyermek adottságai), az olvasás-írás tanítására szánt idő és gyakorlási mennyiség, valamint az eredmény között (Meixner Ildikó).

Meixner Ildikó megfogalmazása szerint diszlexiás az, akinek az olvasás-írás terén elért eredményei lényegesen elmaradnak a tanításra és a gyakorlásra fordított idő alapján elvárhatótól.

A diszlexia előfordulásának gyakoriságára vonatkozó adatok is különbözőek az egyes szerzőknél: 1,8 %-tól 25%-ig jelenik meg a szakirodalomban. Ez a nagy eltérés azzal magyarázható, hogy a jó olvasóktól az átlagosan és gyengén olvasókon át a diszlexiáig az átmenet nagyrészt folyamatos, így a szerző véleményén is múlik, hogy hol húzza meg a határt a még elfogadható olvasás és diszlexia között.

A diszlexiára jellemző tünetek igen eltérőek, személyenként változóak, számos formában megjelenhetnek. A tüneteket többféleképpen csoportosíthatjuk: beszélhetünk az olvasás-írásban fellépő tünetekről (betűtévesztések, betű- és szótagkihagyások, betűsorrend felcserélése, szótagok olvasása, az olvasás tempójának lassúsága, a szövegértés zavara), a beszéd területén megnyilvánuló tünetekről (megkésett beszédfejlődés, diszfázia maradványtünetei, szótalálási nehézségek, szegényes mondatalkotás), a magatartásban fellépő tünetekről (dekoncentráltság, fáradékonyság, változó teljesítmény) és az egyéb tünetekben fellépő tünetekről (fejletlen ritmusérzék, testsémazavarok, rossz térben és időben való tájékozódás).

A diszlexia kezelése során meg kell kísérelnünk, hogy a legfontosabbnak tűnő okokra hassunk, de ugyanakkor a személyiség egészére is, a maga teljességében. A reedukációnak lehetővé kell tennie a diszlexiás személyek számára, hogy önbecsülésük növekedjék, hogy javuljon olvasási és íráskészségük, hogy a pályválasztás során tanulmányaikat különböző irányban folytathassák, hogy könnyebben válasszanak munkát, röviden: hogy kibontakozzanak.

Dudás Zita, logopédus

Leave a Reply

Your email address will not be published. Required fields are marked *